A Fo3 és a New Vegashoz eddig megjelent DLC rövid véleményezése után folytassuk a sort a frissen megjelent Old World Blues-zal.
A kissé Fallout-idegen világot sejtető screenshotok után a röviddel a játék megjelenése előtt közzétett trailer már helyrebillentette a bizodalmam, egy nagyon hangulatos, igazi old-school, '50-es évekbeli sci-fiket idéző képi világú DLC-t láthattunk rajta. Szerencsére a végeredmény is ezt a hangulatot árasztja, a kissé furcsa megérkezés után a Big MT egy igazán hangulatos, sajátos, helyenként morbid mikrouniverzumába kerülünk, ahol a bolond (és még bolondabb) emberi testüktől megfosztott agyak által ránkbízott feladatokat teljesítjük. A Mojavére visszatérni ugyan csak a főszál teljesítése után lehet, de ettől függetlenül maga a játéktér teljesen szabad mászkálást biztosít a rég elfeledett kutatólaborok romjai között.
Mind az új felszerelések, mind az új ellenfelek igazán hangulatosak, különösen jó látni a sok új fegyvert, szörnyet az e téren igen szerényen teljesítő Honest Hearts után. A történet kiváló, kellően morbid, fekete humorban bővelkedő, mégis ízig-vérig falloutos. Az új világ (hasonlóan az általam különösen ajnározott Point Lookouthoz) szabad járkálást biztosít, és szerencsére bőven van mit felfedezni, a készítők nem erőszakolták bele a fő szálba, hogy minden helyszínt meg kelljen látogatni. Ennek köszönhetően az Old World Blues szavatossága talán az egyik legjobb a DLC-k közül. Az új cuccokra, fegyverekre, ellenfelekre szerintem nem kell kitérnem, aki akarta, gondolom már úgyis végigjátszotta, szóval azt nézzük meg inkább, hogy úgy általában mi az amit hiányolok, illetve ami különösen tetszik. A Sink-beli mesterséges intelligenciák nagyon eltaláltak, de a készítők le se tagadhatnák, hogy Douglas Adams rajongók, csodálom is, hogy nem "-O-Mata" végződésű nevet adtak a MI-knek (ha valakinek ilyen gépekkel támadt gusztusa beszélgetni, szerezze be a '98-as Starship Titanic c. kalandjátékot, egy igazi UNIKUM). A kutya-gépágyú és a beszélő Stealth Armor is fasza, de ez utóbbit már láthattuk a Half-Lifeban.
Tulajdonképpen engem két dolog zavart a játékban: az egyik, amikor vagy háromszor át kellett verekednie magát az embernek a sulin. Ez elsőre még elment, de utána már elképesztően unalmas volt, mivel gyakorlatilag semmi nem változott az előző végigzúzáshoz képest. Amikor a Stealth Armort kell tesztelni, ott ez nem volt zavaró, hiszen minden egyes alkalommal változott valami. A másik meg, hogy az agy kivétele ill. visszaoperálása pusztán annyi, hogy kapunk róla egy üzenetet. Ezt szerintem jobban is meg lehetett volna csinálni, ráadásul a trailerben benne is volt, ahogy belső nézetben látjuk az operációt. Érthetetlen, hogy ezt a játékból miért hagyták ki. Nem zavaró, de a jövőre nézve kicsit rossz érzéssel tölt el, hogy számtalan nyomát találjuk mind Elijahnak, mind Ulyssesnek (ez alapvetően fasza, mivel hozzá köti a játékot a többi DLC-hez), de Ulysses beszédeiben (akinek egyébként se a hangja, se a fizimiskája nem szimpatikus nekem) előkerül a végtelenül unalmas "mentsük meg Amerikát"-szöveg, amit annyit nyomattak a harmadik részben, hogy én már nulla toleranciával viseltetek iránta, és bíztam benne, hogy ebből a részből kimarad.
Mindenesetre várjuk szeretettel a Lonesome Roadot, és összegzésképpen kijelenthetem, hogy szerintem eddig ez a legjobb DLC, ami Fallouthoz megjelent.
